Veszprém

Kevés olyan történelmi múltú város büszkélkedhet kulturális látnivalói mellett gazdag természeti nevezetességeivel is, mint Veszprém.

  A Várfokról letekintve az északi óváros apró házai , a Séd kanyarulatok mentén kialakult, évszázadok alatt mesteri fokon működő iparágak emlékeit őrző ódon utcák mellett monumentálisan kiemelkedő dolomit sziklaegység uralja a látószöget, ami nekünk, veszprémieknek természetességénél fogva évszázados hagyományaival, történelmével, sajátosságával hozzátartozik mindennapi látképünkhöz.

Veszprém már a történelem előtti időkben is, az őskorban is lakott volt. Csak a Várhegy felől megközelíthető teteje természetes védelmi helyül kínálkozott az ősembernek, amit az itt talált neolit és bronzkori leletek bizonyítanak.

Ám városunk a népvándorlás kori kultúrák emlékeit is büszkén előtérbe állíthatja.

A kiugró dolomitszikla a történelem során jelentősen befolyásolta a városrészek kialakulását, illetve határt is szabott egy-egy településrész területi meghatározásához. Az un. szegek létrejöttében az Árpád korban domináns természeti határt jelentett.

A Benedek-hegy leírása, ábrázolása a középkori krónikák kedvelt témája volt. Nem véletlenül, hiszen szorosan hozzátartozott a Vár ábrázolásaihoz, utazók, vándorok előszeretettel számolnak be leírásaikban a dolomit sziklaegység páratlan szépségeiről.

A legelső leírásokat a XIII. században már krónikák regisztrálták, akkor Szent-Benedek sziklájaként emlegették. A hegy neve először 1240-ben fordul elő, bizonyára az itt megforduló Szent Benedek rendi  hittérítők befolyása következtében. Egyes kutatások arra engednek következtetni, hogy a XIII. században a hegy tetején állott egy kis kápolna, amely Szent-Benedek tiszteletére volt felszentelve, s innen feltételezik a hegy elnevezését.

Ki is volt valójában Szent Benedek, akiről dolomit sasbércünk a nevét kapta?

Szent Benedek 1500 évvel ezelőtt élt szerzetesként , aki a  bencés missziósok munkássága által ezer esztendeje beírta nevét hazánk történetébe is. El nem múló értékeit és érdemeit hangoztatta századunkban XIII.Pius pápa, aki Európa atyjának, majd VI. Pál pápa, aki Európa védőszentjének nevezte őt.

Szent Benedek műve, a Regula, amely a bencés életalakítás alapelveit tartalmazza, kiállta az idők próbáját. Nagy műve az volt, hogy egy zűrzavaros korban össze tudott kovácsolni egy közösséget, amelynek szívét Krisztus békéje és öröme töltötte el. Benedek saját korának társadalma és egyháza sok hasonlóságot mutat jelen hazai életkörülményeinkkel. Regulái, útmutatásai korunkra nemcsak a bencés szerzeteseknek, hanem minden keresztény embernek életszabályul szolgálhatnak.

A XVII. századi metszetek szerint török temető volt már a platóján, amelyet mély árok választott el a Várhegytől.  A XVIII. században Nyakas János piarista tanár, valamint Bél Mátyás történetíró tollának jóvoltából is kaphatunk érdekes bemutatásokat.

Cholnoky Jenő jeles  veszprémi geológus-tanár a Veszprém c. 1938-ban kiadott könyvében így mutatja be e dolomitegységet:

„A Buhim-völgy és a Jókai utca árka közt emelkedik a Vár kis keskeny fennsíkja, s ennek a nyúlványa a Szt. Benedek-hegy éles sziklataraja. Csak éppen az útnak van helye a tetején, egyébként ház építésére alkalmatlanul keskeny. A Vár magasabb felszínétől kis benyergelés választja el a Szent Flórián szobornál. A Szent Benedek-hegy valóságos látványosság. Nyugati oldala egészen függőleges, sőt, egy helyen túlhajló. Ez volt az öngyilkosok sziklája, innen vetették le magukat a szikla alatt lévő kis ház udvarára. A Ny-i oldal függőleges szikláinak felső részén jól lehet látni az eldolomitosodott márga vízszintes rétegeit. A Szent Benedek-hegy K-i oldala sokkal kevesebb szelet kap, azért valamivel lankásabb, nagy részben gyepes a lejtője, s a sziklák nem omlanak. Ezért a hegy lábánál olyan házikók vannak, amelyek bele vannak ásva a dolomitsziklákba.A hegy tetején végigvezető út fehérlik. Második harmadában áll az új kereszt. Ezt az ott volt, egyszerű mauzóleum helyére állították. A négyszögletes mauzóleumot sajnos néhány évvel ezelőtt lebontották.”

A török kori Veszprém leírásai sem nélkülözik beszámolni a hegy kultikus jelentőségét. Ma számunkra nehéz elképzelni, hogy ekkor a mintegy 30 m magas sziklás dolomithegy gyümölcsösként, legelőként, majd temetkezési helyül is szolgált. Ebben az időben a Benedek-hegyet még széles, mély árok választotta el a Várhegy sziklafalától és sáncaitól. A török tűzérek ostromaik alkalmával gyakran a Benedek - hegy tetejéről árasztották el tüzes, romboló ágyúgolyóikkal a Várat. 1679-es adat szerint a hegyoldal ÉNY-i részén állhatott a város hadiüzeme, ahol valószínűleg puskaport gyártottak .

A szakadékszerű árok azóta eltűnt, feltöltődött. A feltöltéshez az anyagot bőven szolgáltatták a rommá lőtt, ledöntött vagy felrobbantott bástyák, várfalak.  A krónikák mégis mint temetkezési helyről tudósítanak. Véghely Dezső szerint itt valóban temetkezés történt, ide temették el 1680-ban Semptsey Ferenc nagyvázsonyi vicekapitányt, aki a török elleni harcokban esett el Berhida környékén.