Veszprém
A vár története
Elterjedt, bár nem bizonyított vélemény, hogy a honfoglaló magyarok már erődítményt találtak a veszprémi várhegyen. Anonymus így ír a Gesta Hungarorunban: „Szalók apja, Ösübü, meg Örkény apja, Őse továbblovagolva a Balaton vize mentén, elérkeztek Tihanyhoz, majd miután ott a népeket meghódították, tizennegyed napra bejutottak Veszprém városába.” Ha a vár valóban állt már a honfoglalás idején, akkor 9.
A vár kezdetben a mainál kisebb területre, csupán a Várhegy északi részére terjedt ki. A hegy – az északitól akkor még árokkal elválasztott – déli részét lépésről lépésre vették birtokba, egyfajta „elővár” alakult ki, amelynek feladata az északi erődítmény és a környező települések védelme volt. Később az északi részt belső, a délit pedig külső várként kezdték emlegetni.
A város nevének eredete:
A vár kezdetben a mainál kisebb területre, csupán a Várhegy északi részére terjedt ki. A hegy – az északitól akkor még árokkal elválasztott – déli részét lépésről lépésre vették birtokba, egyfajta „elővár” alakult ki, amelynek feladata az északi erődítmény és a környező települések védelme volt. Később az északi részt belső, a délit pedig külső várként kezdték emlegetni.
A város sötét évtizedei:
Abban, hogy a török időkben Veszprém nem volt képes nagymértékű ellenállásra, a Mohács utáni trónviszályoknak jelentős szerepük volt. Az l. Ferdinánd és Szapolyai János közötti harcban Veszprém vármegye – a Habsburg-párti püspök távollétében – Szapolyai mögé állt. 1527-ben Ferdinánd csapatai ostrommal elfoglalták a várost, hogy aztán a Szapolyai-párti Török Bálint 1537-ben visszafoglalja, egy évre rá pedig ismét Ferdinánd kezére jusson. Ekkorra a város már romokban állt. A káptalannak a királyhoz írt levele szerint:
van 38 ház, ha ugyan a sárból készült és szalmafedelű helyiségeket háznak lehet nevezni.”
Veszprém újjáépítése és a polgárosodás kezdetei:
A megviselt, jelentős részben elnéptelenedett város újjáépítése és -telepítése a Rákóczi-szabadságharc után hamarosan megkezdődött. A török időket mindösszesen két középkori épület: a Tűztorony és a Gizella-kápolna élte túl. Az, hogy a vár alapvetően barokk külsővel rendelkezik, a 18. század püspöki és káptalani építkezéseinek köszönhető. Legkorábban, már 1723-ban sor került a székesegyház felújítására. Ezt 1730-ban a ferences templom, 1741-ben a nagypréposti palota, 1751-ben a Dubniczay-palota, 1754 és 1763 között pedig a vármegyeháza (ma a Megyei Bíróság épülete) követte. Padányi Biró Márton püspök 1750-ben bontásokkal kialakította a mai Szentháromság teret, amelyen felállíttatta a Szentháromság-szobrot.
Acsádi Ádám már 1733-ban új püspöki palotát készíttetett a maga számára, a mai Érseki palota építése (1776–1778) viszont, ennek a korábbi palotának a befoglalásával, Koller Ignác püspök nevéhez köthető. A késő barokk épületet, a mellette álló püspöki alkalmazottak házával együtt, Fellner Jakab tervezte. A vár ezután is további értékes épületekkel gazdagodott: az Aggpapok házával (1778, ma Megyei Pedagógiai Intézet), a Nagyszemináriummal (1782, ma egyetemi kollégium), az 1711-ben Veszprémbe hívott piaristák rendházával és gimnáziumával (a Lovassy László Gimnázium elődje), valamint számos kanonoki és polgári házzal.
Szavazás